Miért védjük a fákat?

Szüleink után az életünket a fáknak köszönhetjük.
Alapterületre vetítve a legnagyobb oxigéntermelő felületük a fáknak van. 1-1 fa (450-500 lombkorona térfogattal) egy ember éves oxigénszükségletét termeli meg.
1 személyautó 20 ember szükségletét használja el 100 kilométeres távon kb. 1 óra alatt.

A szén-dioxidot elnyelik, és asszimilációjuk során felhasználják a fák.
A Napból érkező fotonok (a fény elemi részecskéi) 8 perc alatt érik el a Földön élő növényeket, amelyek zöld színanyaguk (klorofill) segítségével szerves anyagokat állítanak elő (tkp. napkonzervek). A szerves anyagokból épül fel az összes többi élőlény teste.

A fák további hasznos tulajdonságai

A fák megkötik lombfelületükön a port, melyet az eső lemos.
A lezúduló csapadékot a levelek porlasztva juttatják a talajra, és ezzel gátolják a talajeróziót. A földbe szivárgó vizet a gyökerek felszívják, és a leveleken keresztül elpárologtatják, ezzel hűtenek. Ezért hőség idején erdőben akár 6 fokkal is alacsonyabb lehet a hőmérséklet mint fátlan területen. Nem csak párolgásukkal hűtenek a fák, hanem árnyékolásukkal is. Erdőben, parkokban (a hőmérséklet különbsége miatt) szinte állandó a légmozgás, ami szintén hűt, és a bőr számára kellemes mikromasszázst ad.

A fák, cserjék és az aljnövényzet elzárják a szelek útját.
Az erdőszegély hangfalként is szolgál. Elnyeli az autók zaját, hangszigetelőként jobb mint 1 téglafal. Felülete egyenetlen, puhán hajlodozó, rugalmas, a hangot inkább elnyeli mint visszaveri.
Az úttest és a járda között lévő fasorok és sorfák elterelik a súlyos járművek által keltett rezgéseket a műszaki létesítményektől és a házaktól, ezzel megakadályozzák a vakolatomlást, falrepedést.

A növények különféle színei, virágba borulásuk rekreációs élmények forrása, felüdíti szívet-lelket.
A gyümölcsök szomjat oltanak és táplálnak. A gyökér, szár, kéreg, levél, virág, termés sok gyógyhatással bír.

Még holtuk után is szolgálnak minket a fák: épületszerkezetként, nyílászáróként, bútorként, szerszámnyélként, konyhafelszerelésként, bölcsőként és koporsóként (vagyis egész életünkön át) elkísérnek.
Hangszerként hallgathatjuk őket, ha bánatunk van és ha örülünk.
Ha fázunk, lángjuknál megmelegedhetünk.
Az erdőben a kidőlt, holt fa élőlények ezreinek adja meg az új élet lehetőségét. Élve is élőhelyéül szolgál rovaroknak, hüllőknek, madaraknak, emlősöknek. Régen odvában emberek is éltek a szükség idején.

A mai kor embere (a XXI. század technikai fölényével) nem tisztel sem kort, sem méretet, sem életrevalóságot!
Bevezették a fáknál a "vágásérettség" kifejezést.
Napjainkra (néhány balesetet követően, amelyet kidőlt fák okoztak) a mániákus fapusztítás és "bosszúhadjárat" jellemző. 1-1 példát kiragadva a hírekből: kidőlt, rádőlt, leszakadt, betörte, leszakította, megölte... Pedig legtöbbször pusztán emberi mulasztásról, felelőtlenségről van (volt, lesz) szó.
Ezek a kifejezések egy fa esetében botanikai abszurdításnak számítanak. Cselekvőképességgel ruháznak fel egy mozgásában korlátozott élőlényt. A fa nem képes gyors helyváltoztatásra! Általában csak helyzetváltoztatásra képes: levelei a fény felé fordulnak, a szél lengeti, mozgatja ágait. Urbanizált világunkban az ember a TV előtt ülve katasztrófafilmeket néz, és hozzászokik, hogy neki eközben semmi baja nem lesz. Elszakadt a természettől, nem figyeli jelenségeit, és nem is tud azokra megfelelően reagálni.
Erdélyben, kisgyermek születésekor az apa fát ültetett, és a 2 csemete együtt növekedett. Fel kellene újítani ezt a szép szokást is, hogy minden kisgyermeknek legyen (lehessen) fatestvére, aki megtermeli számára az oxigént, mellé ülve elmondhatja örömét-bánatát, és adott esetben ő maga is gondoskodhat a fáról.

Ismerjük fel, hogy bizonyos értelemben a fák is testvéreink, ők is a természet (a teremtés) részei. Legyünk szeretettel feléjük is, védjük, gondozzuk őket, hogy ők is elvégezhessék feladatukat az Élet védelme érdekében!